Írásaim

Gruber Attila negyvenöt éves budapesti segédszínész szertartásos rend szerint élt. Minden nap korán kelt, sós vízzel gargarizált, és megevett két szelet kávéba áztatott szikkadt kenyeret. Két órát gimnasztikázott, hosszasan fürdött, elszívott két cigarettát, majd megebédelt a Kádárban a Klauzál téren. Utána beugrott a piacra, hogy bevásároljon, no meg hogy udvaroljon Piroskának a hentesnél, majd hazasietett […]

Szombat délelőtt volt a párizsi Père-Lachaise temetőben. A sírokat hajnal óta mosdatta a hideg novemberi eső. Jean-Jacques-on és Jean-Pierre-en kívül senki sem járt odakint; csak ők ketten pislogtak ki a vén tölgyfa lombjai alól, ahol menedékre leltek. – Unatkozom – kezdte Jean-Jacques. – Én is – tódította Jean-Pierre. – Ez az eső! – folytatta Jean-Jacques. […]

Egy 1875 forró nyarának egyik hétköznapján méhkasként bolydult fel az obiralovkai vasútállomás: egy fiatalasszony, egy nemes hölgy a tehervonat alá vetette magát. Véres, összezúzott teste ott hevert letakarva a sínek mellett. Szeretője, az ifjú Alekszej Kirillovics Vronszkij gróf egyszerre küzdött undorral, ájulással és sírással. Valaha rajongva imádta őt, de egykor édes szerelmük és évődésük mostanra […]